A delfinek

A delfinek az evol�ci� csod�i. Emlõs �llatok. Test�k �ppoly �ramvonalas, mint a halak�, �s azok �sz�ihoz hasonl� farkukkal hajtj�k magukat elõre a v�zben. Mozg�konys�guk �s �sz�sebess�g�k fel�lm�lja legnagyobb ellens�geiket, a c�p�k�t. Testhõm�rs�klet�k �lland� (melegv�rûek), t�dõvel l�legeznek, �s a nõst�nyek emlõj�kbõl szoptatj�k kicsinyeiket. Legk�zelebbi rokonaik a hatalmas termetû cetek, k�zt�k minden idõk legnagyobb termetû �llata, a k�kb�lna �s az �ri�s �mbr�s cet. Ez a k�t faj a legnagyobb k�pviselõje a cetek k�t fõ csoportj�nak: a szil�s ceteknek �s a fogas ceteknek. A delfinek a szil�s cetek k�z� tartoznak. Az emlõs�k t�bb csoportj�ban is tal�lunk kiv�l� �sz�kat, de ezek az �llatok oly nagy m�rt�kben alkalmazkodtak, hogy a sz�razf�ld�n szinte magatehetetlenek. Mind a k�t fajn�l h�ts� v�gtagot nem lehet l�tni, el�lsõ v�gtagjuk pedig a testet stabiliz�l� �s korm�nyz�, sz�rnyszerû �sz�v� m�dosult. A farok sz�les, merev farok�sz�v� tereb�lyesedett. A delfinek bõre selymesen sima, s mivel teljesen szõrtelen, k�nnyen siklik a v�zben. A delfin a v�zbõl kiemelkedve levegõt is vehet: a feje tetej�n levõ orrny�l�son�t kif�jja a levegõt, majd gyorsan �jra megt�lti a t�dej�t, mielõtt a v�z al� mer�lne.