A delfinek

A delfinek az evolúció csodái. Emlõs állatok. Testük éppoly áramvonalas, mint a halaké, és azok úszóihoz hasonló farkukkal hajtják magukat elõre a vízben. Mozgékonyságuk és úszósebességük felülmúlja legnagyobb ellenségeiket, a cápákét. Testhõmérsékletük állandó (melegvérûek), tüdõvel lélegeznek, és a nõstények emlõjükbõl szoptatják kicsinyeiket. Legközelebbi rokonaik a hatalmas termetû cetek, köztük minden idõk legnagyobb termetû állata, a kékbálna és az óriás ámbrás cet. Ez a két faj a legnagyobb képviselõje a cetek két fõ csoportjának: a szilás ceteknek és a fogas ceteknek. A delfinek a szilás cetek közé tartoznak. Az emlõsök több csoportjában is találunk kiváló úszókat, de ezek az állatok oly nagy mértékben alkalmazkodtak, hogy a szárazföldön szinte magatehetetlenek. Mind a két fajnál hátsó végtagot nem lehet látni, elülsõ végtagjuk pedig a testet stabilizáló és kormányzó, szárnyszerû úszóvá módosult. A farok széles, merev farokúszóvá terebélyesedett. A delfinek bõre selymesen sima, s mivel teljesen szõrtelen, könnyen siklik a vízben. A delfin a vízbõl kiemelkedve levegõt is vehet: a feje tetején levõ orrnyílásonát kifújja a levegõt, majd gyorsan újra megtölti a tüdejét, mielõtt a víz alá merülne.